I'm sorry

Forgive me

Perdoneisme

Bocsássatok meg

"-Te, kéne még a medveistenséghez valami ütős kép. Tudnál keresni?
 -Yepp, egy pillanat... 

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Ez jó lesz? c:"

Asszem velem is egy élmény komoly munkát végezni.

Most úgy teszek, mintha nem lett volna egy évtizedes kimaradás a blogon. *pofátlan vigyorral felfegyverkezik a szótárakkal az esetleges támadások ellen   ( ͡° ͜ʖ ͡°)  *

A filmünk egy hajszálnyira volt attól, hogy nyerjünk (nem volt eléggé hangos, így minden ütős rész lecsökkent a felére                    (ノಠ益ಠ)ノ彡┻━┻  ) de a 2. hely a miénk lett. Most már nyugodtan fogok 12.-ben becsattogni média faktra.

Egyik órára pihenés címszóval be kellett vinni 1 olyan számot, amit nagyon szeretünk... Tán csak egy csöppet túlzok, ha az írom, éjszakákat töltöttem azzal, hogy kiválasszak egy kevésbé beteg számot a sok közül. Végül is Skillettel nem nyúlhat félre az ember lánya... ugye? (*idegesen pislant a "Circus for a psycho" és a "Freakshow" felé*) Mindenki nyugodjon le, nem ezeket vittem. Bár...valahogy nem így akartam a fél osztály tudtára juttatni, hogy nem is olyan rég nekem volt depressziós korszakom.

Tegnap a fél világ ballagott. Mi meg ballagtattunk, úgyhogy hiába örültünk, hogy a csütörtöki sok óra kevesebb és rövidebb lesz, a mosolyunk azonnal lehervadt, amikor megtudtunk, hogy a szokásos délután 4 helyett jó, ha 7-re hazaérünk(khm, a nem bejárósok). Szóval így történt, hogy fél óra alatt összerittyentettünk valami csicsásan szép ballagásra kész termet (nem értem, hogy miért kell a fél várost legyepálni azért, hogy csupa virágos gyönyörűség legyen az iskola 1 órára, de mindegy), majd ellóghattunk. 2. egész. órára. Hát így történt, hogy nem haltam éhen, és később a ballagók sem ájultak el, mikor elhaladtak mellettünk (aka meleg volt napközben). Így is a ballagás előtt 1 órával ott kellett lennünk, és még 2 órát a teremben dekkolni, míg mindenki a műsort nézte. A 31-ből 11-en, ha ott voltunk, ami a végére 8-ra csökkent.  Életemben talán másodjára döbbentem le az osztályomon. Ugyanis nekiálltak bújócskázni a majdnem üres épületben. Életem legszebb 2 órája volt az osztálytársaimat érintő kategóriában. Igaz, negyed órát kellett egy pad alatt szoronganom, majdnem kitört nyakkal, míg próbáltunk nem röhögni a többiekkel. Az egész úgy történt, hogy végre én is elbújhattam, és amilyen lusta egy állat vagyok, a legközelebb lévő kisebb terembe tereltem a páromat meg egy hozzánk csapódó srácot. A lány kisebb volt nálam, így ő a tanári asztal mellett leguggolt egy parafa tábla mögé, míg a colos srác befeküdt a székekre a leghátsó padsorban. Én a tanári asztal előtti pad alá bújtam, amely elég prímán elrejtett a nálam lustább emberek elől. Az első röhögőgörcs már az elhelyezkedés után ránk jött, majd miután kétszer is benéztek a hunyók (párosával voltunk), ismét könnyek közt szakadtam a helyzeten. Engem találtak meg egyedül, de így is a mi triónk maradt utoljára. A hunyók még kétszer végigjárták az emeletet, mire visszajöttek a raktárba, ahol a többi megtalált diák is volt. Mondanom sem kell gondolom, milyen arcot vághattunk, amikor a hunyók az utolsó két emberről panaszkodtak. Végül a többiek segítségével meglettek. Úgy gondolom, jövőre már tudni fogjuk, hogy üssük el az időt. 

Yeah, it seems that I sold my soul to Hussie too.

Ma végre sikerült úgy unatkoznom, hogy eszembe jutott ez a kis blog is. Hát nem vagyok egy igazán naplóíró típus, az biztos.

Először is boldog újévet meg minden ilyet. Még időben vagyok, nem?...

A lektorunk a nyakunkba akasztott egy versenyt, ami igazából csak engem villanyozott fel. Történetírás és filmforgatás, csodálkoztok? Ennek végülis én szívtam meg a levét, mert kábé az egész 3/4-t én csináltam meg egyedül, és most március elejéig kell beküldeni a kisfilmeket, de még mindig nincs kész. Ezen kívül kb. 4 percesnek kell lennie, én viszont örülök, ha a 3 percet sikerül elérnünk cx  

Sajnos a többi művet nem fogják bemutatni, pedig kíváncsi lennék rá. Mindenki kis aranyos romantikus történetet építene a kiadott szöveg köré, közben én meg a fél szereplőgárdát kinyírom.

Megsúgom, 3 órát töltöttünk forgatással.

Ha erre nem kapunk valamilyen díjat, én hisztizni fogok.

Egyszerre voltam forgatókönyvíró, szövegkönyvíró, rendező, operatőr, szereplő és vágó.

Már látom előre a jövőm, én Hollywoodban fogok filmet forgatni.

Vagy nem?

Gyerekek,
El kell mondanom valamit.
Valami szörnyűt, ami hetek óta fojtogat.
Úgy érzem...
Úgy érzem, hogy akárhová megyek,
a nap minden percében,
akárhová menekülök,
mindenütt ott vannak.
Gyerekek,
én úgy érzem,
hogy engem valahonnan mindig figyel
EGY GALAMB.
Most, hogy a kacsák ideje lejárt, egy új ellenség tűnt fel a láthatáron, végig az árnyékban megbújva szövögette sötét tervét.
Meneküljetek, bújtassátok el szeretteiteket, mert ha nem igyekeztek, utolérnek benneteket és akkor már legyőzve, láncra verve látjátok meg egy új, sötét jövő hajnalát.
Talán ebből is egyszer filmet kéne csinálnom.

Watashi wa Neko-baka Natari-chan

*Nati Black Butlert néz* 1. évad utolsó része: Nati szétbőgi magát. *Észreveszi, hogy van 2. évad* MI A...?! *2. évad 1. rész után* MI A JÓ ISTEN?! Utoljára gyászoltam meg bármilyen karakterhalált. *kőszívű banya üzemmód*

*lö intro*
*intro ends*


Van egy olyan sejtésem, hogy Kanadát a Hetaliából rólam mintázták. De komolyan. Az utóbbi időben senki se vesz észre. Az üzeneteimre senki sem reagál. A tanárok azt hiszik, hogy beteg vagyok, akkor figyelnek rám, ha már kézzel-lábbal kalimpál a fél osztály. Hál' istennek még senki sem ült rám, bár a cipőim is már lábnyomokkal díszítettek.

Ahhoz képest, hogy az osztályban mindenki már több, mint egy éve ismeri a másikat, a mikuláshúzással még mindig nagy pácban vannak néhányan (*csendben röhög a markába*). Kíváncsi vagyok, hogy az ideiből mi sül ki, avagy lassan ott tartunk, hogy kérdőívet kell kitöltenie minden egyes résztvevőnek.

FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ SOROK A GYEREKKOROD VÉGÉT JELENTHETIK!
Órán már megint alkottunk. A tanár úr (kérem) próbált viccelődni a téli szünet környékén lévő dolgozatokról: "Mit hoz a Jézuska? - 3 témazárót..." etc. Erre drága barátnőm beszólt, hogy "A tanár úrnak még mindig azt mondják, hogy a Jézuska hozza az ajándékokat?"
Azt hiszem jól meg kell gondolnunk, hogy mennyire ütjük le a pöttyöst, ha még le akarunk érettségizni...

Bájos 16

Sweet sixteen vagy hogy mondják. Amit az amerikai pénzeszsákok csemetéi hatalmas bulikkal meg kikövetelt verdákkal ünnepelnek, míg én előre-hátra dülöngélek az emó-sarkomban, azon merengve, hogy mi a rákot csináltam már megint 1 év alatt.

Szerintem mostantól nem engedek senkit a zenelistám közelébe. Amilyen széles skálájú az ízlésem, mások számára olyan khm.. érdekesnek tűnő számokat tudok néha hallgatni.

...Gonna brush you off my shoulder, gonna let you kiss my ass...

-kell még valamit magyaráznom?

Mellesleg ennek a számnak a refrénjét az exem legújabb exének a fülébe dúdolnám, míg cibálom a csudálatos fürtjeit. Csak a lelki béke érdekében. Igen, az a csaj még mindig a bögyömbe van, annyira kihúzta nálam a gyufát a pattogásaival. Már magában ezt jól esett leírni, a leányzó egy időre megúszta.

Most nem tudom, hogy hülyének néznek vagy csak magasról leszarnak minket a tanárok.

Tegnap 5 szüneten keresztül kerestünk egy tanárt, mire egy -végre minket is tanító pedagógus-nemcsak visszaszólt, hogy nincs a tanáriban, de még azt is hozzátette, hogy ma egyáltalán nem is volt az épületben. Eddig minden szép és jó, de amikor ma végre a 3. szünetben megtaláltuk, kijelentette, hogy azt a programot nem ő szervezi, hanem valaki más. q-q Akkor miért az ő neve volt a programtervbe beírva?!

Hogy ne csak tragédiák sorozatát írjam itt le, elmesélek nektek egy újabb történetet. *hátradől a hintaszékben a kandalló mellett és elkezd kötögetni*

Történt a minap úgy... na jó, nem így. SZÓÓVAL, pár napja elhatároztam, hogy befestem a hajam feketére (amivel sokak szerint úgy néztem volna ki, mint egy emós Hófehérke). Tapasztaltabb ismerősömre bíztam a piszkos munkát, remélve, hogy nem lesz zöld a hajam. Hát lett. Vizes hajon még feketének tűntem, szárítás közben sötétkéknek, mire meg az utcára léptem, jött az a megjegyzés, hogy zöldes csillogású a hajam. Esetenként mohazöld. Még jó, hogy vittem magammal sapkát. A színváltozást végül is senki sem vette észre, de a beavatottakat sokszor kaptam azon, hogy az érdekes megvilágítású termekben órán a zöld hajamon röhögtek. Később rájöttünk, hogy az előírt 15 perc helyett inkább 30 percig kellett volna a hajamon hagyni a trutyit, hogy normális színem legyen. Nembaj, majd legközelebb.

Bár az úszás órákra még kíváncsi leszek: addig vagy kijön a színező a hajamból, vagy hamarosan a mélymedence vize sötétkékes színű lesz, miután távozok.

FIGYELMEZTETÉS: ESETLEGES FÜLVÉRZÉS ESETÉN FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALUNK!

Mi a jó fene bajotok van. hogy egyre többen néztnek fel az oldalra?! Lo siento, ha az én agyfaszságaim adja ki a kereső valami fontos dolog helyett. q.q
Igen, vettem észre, hogy az utóbbi időben nem írtam, (ami mindig akkor fordul elő, ha elkezdik dicsérni az oldalt :3) de meghalni se volt már kedvem.  Mindenkinek most jutott eszébe dolgozatot íratni.

Elmegyek színésznek. Tch, mit röhögsz? Lehet, hogy van hozzá tehetségem. Sosem késő elkezdeni, vagy hogy a manóba mondják.
Ja. Már bele is kezdtem. Karácsonyi osztályszíndarab. Férfi szerep. Igen, jól olvastad, nem kell visszanézni. Már írtam korábban, hogy engem lassan a fél város leszbikusnak hisz. De megérte az a reakció, amit néhány embernél láttam, amikor sugárzó arccal kijelentettem, hogy apa leszek. Rossz, aki rosszra gondol.

Kezdet és vég

Holnap hétfő, ehhez szerintem nem kell semmi egyebet hozzáfűzni, egymagában is elég gyászos egy szó. 

Alássan jelentem, galamb pedig eltűnt. Pedig már megszoktam. 

Ez gyanús.